Heavy Rain teszt (PS3)
Heavy Rain játékteszt
(Playstation3 exkluzív)
„Nagy esők jönnek és elindulok...”
Hát igen, a nagy zuhé és az áradások pont aznap jöttek, amikor elindultam bezsákmányolni következő PS3 játékomat, a Heavy Rain-t. Hogy ez véletlen egybeesés, vagy a sors keze volt, nem tudom, de mindenképp fokozta ez a fajta természeti jelenség a hangulatot.
Miről is van szó? A Heavy Rain egy interaktív dráma, egy mélyen az érzelmekre ható nyomozós játék, gyönyörű képi- és hangi világgal, ami hátborzongatóan valós élethelyzeteket állít elénk.
„Te meddig mennél el azért, hogy megmentsd a szeretteidet?”
A történetnek négy, kezdetben egymást nem ismerő főszereplője van. A vezérfonalat Ethan Mars fogja vezetni, aki építészmérnökként keresi kenyerét, boldogan éli életét bájos feleségével és két fiával egészen addig a napig...
Másodjára Scott Shelby magánnyomozóval ismerkedhetünk meg, aki mackós külseje és asztmás betegsége ellenére igen jó bunyós oldalát is meg fogja mutatni.
Madison Paige, a szexis fényképészlány hamar kedvenc karakterré válhat, de a hibátlan külső alatt komoly probléma rejlik, Madison súlyos álmatlanságtól szenved. Több napi szenvedés után is csak akkor képes álomra hajtani fejét, ha kivesz egy szállodai szobát, mert úgy véli, hogy csak idegen helyen aludhat el.
Norman Jayden FBI ügynök küldetése a helyi rendőrséggel való együttmőködés, segítségnyújtás a nyomozásban a titokzatos sorozatgyilkos ügyében.
Négy egymás számára ismeretlen ember, teljesen különböző életmódot folytatnak, de most egy valaki miatt sorsuk összefonódik, és ez a valaki az Origami gyilkos. Az Origami gyilkos egy rendkívül precíz, hidegvérű sorozatgyilkos, aki kisgyerekeket rabol el és öl meg egyfajta rituálét követve. Fiatal áldozatait egy ráccsal lezárt aknába rejti el, ahová 6 incs csapadékszint esetén anyi esővíz folyik be, hogy a bennrekedt megfullad. A tetemet aztán elviszi egy félreeső helyre, ahol arcát sárral borítja be, és kezében egy origami figurát hagy hátra.
A feledatunk tehát megtalálni a gyilkost, felfedni kilétét méghozzá gyorsan, mert az idő szorít, és az eső is csak egyre jobban esik...
Heavy Rain: a játékmenetről
Az irányítás lényegében a „nyomd a megfelelő gombot a megfelelő időben” alapelven működik, de a lehető legötletesebb,legélvezetesebb módon, a PS3 mozgásérzékelős irányítókar technológiáját teljes mértékben kihasználva. Ez a fajta megoldás legtöbbünkben kétséget ébreszthet, de a fejlesztőgárda Quantic Dream igazán kitett magáért, nagyon jól van ez így.
A Heavy Rain-re jellemző a végtelen kreativitás, megdolgoztatja a játékos memoriáját, reflexeit, és amire a fejlesztők külön törekedtek, azok a legkülönb érzelmi szálak megpendítése, ami sikerült nekik.
Ahogy az a Sony exkluzív konzol játékainál lenni szokott, a grafika csodaszép, részletben gazdag, nem is kell tovább ragozni. A zenéről is csak áradozni tudok, ugyanis pompás, ahol kell, ott lágy, romantikus, amikor pedig kiül a képre az adrenalin, izzik a levegő, ott kemény és pörgős.
Száz szónak is egy a vége
A Heavy Rain törtenetírója egy zseni. Iszonyatosan jó a sztori, teli van csattanókkal, egy percig sem érezni, hogy erőltetve lenne akármi is. Az, hogy döntéseink hatással vannak szinte mindenre, egyre magasabb és magasabb szintre emelik a játék élményét. Végre valami, amiben nem a mai nylongyerekek a fő célközönség, és nagyban függ a végkifejlet az alany érzelmi intelligenciájától.
A Heavy Rain feledhetetlen órákat szerez a játékos számára, és még egy jó érv a Playstation3 mellett.
Összegzés
Látvány (10/10)
Csodálatos grafikával vagyunk megajándékozva, panaszra nincs ok. Egyszer ugyan találkoztam egy viszonlyag alacsony felbontású textúrával, ami kitűnt, de ez porszem az univerzumban.
Hang (10/10)
Igényes muzsikát kap a fülünk, a zenei aláfestés illik minden egyes jelenethez a játék egészében.
Játékmenet (10/10)
Egyedi, izgalmas, sőt, azt is lehet mondani, hogy forradalmi, mert a Heavy Rain olyan rétegeit tárja fel a videójátékok világának, ami eddig kevésszer, keveseknek sikerült ilyen hatásosan.
Szavatosság (10/10)
Mint ahogy az kiderült, döntések sorozata adja a sztori kimenetelét, így többszöri végigjátszás esetén is más-más változatokat élhetünk meg.
100% csont nélkül!
Írta: Gege
Red Dead Redemption, egy vadnyugati igazságosztó bőrében (beszámoló)
Egy személyes vallomással kezdeném: sosem rajongtam a western filmekért. Charles Bronson és Clint Eastwood, a tipikus kocsmai jelenetek vagy a Cattleman revolverek fegyvertáskából való görcsös előrántogatása szégyenszemre sosem hozott lázba. Talán az egyetlen, amit szerettem, azok a főszereplő hatásos belépőjénél hallható western csizmák robosztus zöreje. Ezen előítéletekkel felfegyverkezve, úgy döntöttem hagyom, hogy a Rockstar Games San Diego fejlesztői elkalauzoljanak egy számomra idegen és ezáltal kellően jelentéktelen világba.
Az alapok:
A RDR történetéről nem szívesen árulkodom, hiszen az önmagában is brilliáns, humoros és drámai. Az alap történet szerint megérkezünk New Austinba, két öltönyös, kellően unszimpatikus fickó társaságában, majd egyedül útrakelünk Fort Mercerbe elintézni egy régmúltba visszanyúló személyes ügyünket. Ez az akció nem túl sikeres, kudarcot vallunk, majd a MacFarlane Ranch barátságos légkörében egy bizonyos Bonnie MacFarlane nevű hölgy társaságában térünk magunkhoz. Bonnie fontos szerepet játszik a ranchon töltött életünkben, hiszen az ő segítségével tudhatjuk le a tutorial mission-öket. Miután az alapokat megtanultuk, megkezdhetjük utazásunkat eme sajátos élményekkel teli világban.
A lehetőségek:
Mint ahogy a GTA eddig összes részében, itt is megannyi lehetőségünk akad. Van egy óriási bejárható terület, megannyi különféle környezet, valamint az ezekhez társuló váratlan szituációk. Az első, ami magával ragadott, az az ezáltal a játékosnak adott szabadságélmény. Vadászgathatunk a naplementében, lovagolhatunk a semmittevés rejtélyekkel teli mélységében. Akármit teszünk, valami mindig történik. Az utunkon mindig megállítanak majd, hogy segítsünk egy bajba jutott hölgynek, esetleg fuvart kérnek tőlünk. Szinte minden él és lüktet. A játékban még virágokat gyűjtögetni sem tudunk nyugodtan, hiszen mindig van valaki, aki számít a segítségünkre. Innentől már a mi választásunk, hogy mit kezdünk a felkínálkozott lehetőséggel.
A küldetések:
A főmissionöket nem hanyagolhatjuk el, ha szeretnénk a story-lineban előrébb jutni és a mapon újabb területeket felfedezni. Vannak mellék missionök is, amik legtöbbször nagyon humorosak, irónikusak és kellően emberközelire sikerültek. A dialógusokból John Marstonról nagyon sok mindent megtudhatunk, ezáltal egyre közelebb kerülhetünk karakterének megismeréséhez. A fő küldetések átvezetői hasonlóan nagyon jó humorral fűszerezettek, egyik kedvenceim voltak a sírásó, Seth Briars megnyilvánulásai. Egy idő után a történet szinte nem hagy nyugodni, egy részünk Mr. Marstonná válik. A vége olyan drámai hatású, amilyet még soha nem tapasztaltam. A credits-nél szinte úgy éreztem, nem biztos, hogy alkalmam lesz ilyen katarzist átélni még egy játék után.
A látvány:
Tökéletesen harmonizáló színek, kellően vadnyugati beütés, szinte egyedi megjelenés, mely oly hangulatot szül, ami segít ösztönösen belefeledkezni a John Marston-féle életérzésbe. Az egész légkör szinte vibrál, minden mozog, minden körbevesz. A kis tatuktól kezdve a lovakig, a robosztus házak, Armadillo ranch, valamint Tall Trees havas területei is tökéletes textúrákkal lettek megvalósítva. Az időjárás, az éjjelek és nappalok váltakozása nagyon látványos, szinte más hangulat övezi a reggeli és az esti tájat, vagy az esőt és a tűző napot. Az NPC-k és John Marston (a főszereplő) ruházata és kidolgozottságának mértéke is bőven megfelelt a Rockstar Games-hez fűzött elvárásaimnak, hiszen a GTA részekkel igazán magasra tették a mércét.
A területek:
Megannyi különböző területet fedezhetünk fel kalandos utunk során. Armadillo például barátságos külleme miatt nálam központi szerepet játszott a területek közül. De ott volt még a dimbes-dombos Rio Bravo, Gaptooth Ridge az elhagyatott kis házacskával, a havas Tall Trees a sok ádáz nagy medvével. Eljuthatunk az akkori technikai újítások fellegvárába, a teljesen újszerű, betonozott és nagy épületekkel teli városba, Great Plainsbe is, ahol már autók is vannak, nem csak a lovaskocsi jelenti az egyetlen gyors közlekedést. A mapon azonban szinte az egész déli részt mexikói területek foglalják el. Pl. Perdido, Punta Orgullo, Diez Coronas, aminek teljesen más karakterisztikája van, egyfajta mediterrán légköre. Ott mintha mindenki az ember rosszakarója lenne, de persze ott is akadnak majd szövetségeseink, humoros párbeszédek, valamint egy segítségünk által kirobbantott elnyomás elleni forradalom. Mindegyik terület teljesen sajátos, más karakterek, állatfajok, más környezeti tényezők. Mégis mindez hihetetlenül jól működik együtt, sokszor inkább 10 percig csak lovagoltam, csak hogy gyönyörködhessek, és nem a gyorsabb utazási lehetőségeket (campsite vagy stagecoach) választottam.
Hírnév és Becsület:
A játék elejétől egy Fame és Honor jelzésű skála kísér minket végig utunkon, mely a mi behatásunkra, tevékenykedésünknek megfelelően változik. A Honort missionök és mellék missionök teljesítésével, idegeneknek való segítségnyújtással, rosszfiúk kiiktatásával, stb. növelhetjük. Viszont igen csökkenni fog, ha ártatlanokat gyilkolunk halomra, morálisan helytelenül cselekszünk, rabolunk vagy rendészeket ölünk. A Honor pontok azért válnak előnyünkre, mivel a körülöttünk lévő emberek kedvelni fognak, a bolti eladó pedig szivesen tesz nekünk árengedményeket. A Honor pontok növekedésével más más rangot érhetünk el, mindegyik más más tulajdonsággal ruház fel minket. A Fame általában egyenesen arányosan nő a Honor-al, de nem mindig. Például minigame-ek megnyerésével vagy banditák megölésével sokkal nagyobb hírnévre tehetünk szert. A hírnév egyik rangján (Gunslinger) körözés nélkül köthetjük el más lovacskáját. A minnél több becsület és hírnév pont megszerzésére nem kötelező külön figyelmet fordítani. Én legalábbis nem igazán törődtem vele, csak tettem, amihez kedvem támadt.
Az extrák:
Ha fel akarunk lélegezni egy-egy mission között, és csak úgy elmegyünk mondjuk vadászgatni vagy beülünk pokerezni, akkor miért ne tehetnénk mondjuk egy-egy új outfit-ért? A játékban vannak unlockolható ruházatok, melyekhez bizonyos kitételeknek meg kell felelnünk, hogy Marston bácsira ráadhassuk. Van például 4 challange: Sharpshooter, Survivalist, Master Hunter és Treasure Hunter. Mindegyikből level 10-et érhetünk el azáltal, hogy a szint leírásának eleget teszünk. A Sharpshooternél például az első szinthez le kell lőjünk 5 repülő madarat, a Survivalistnál 6 db Wild Feverfew nevű virágot kell szednünk, és így tovább. Az egyik outfitet (Legend of the West) csak akkor használhatjuk, ha mind a 4 challangeből 10-es rangot érünk el. A többi outfithez általában vásárolnunk kell valamit a boltban, nyernünk kell a minigame-ekben (póker, kocka, patkóhajítás, stb.) vagy mellék küldetést kell végrehajtanunk. Mindegyik outfit képe mellett találunk leírást, ami az elérendő pontokat taglalja. Én személy szerint képes voltam órákat tölteni csak a pókerrel vagy a kockázással, megunhatatlan. Akár a kockázással is megszerzett pénzünket elkölthetjük a legközelebbi boltban pl. vehetünk lovat. Nagy meglepetésemre az egyik leggyorsabb ló a Magyar Félvér (Hungarian Half-bred) is megvehető. Ha megesne velünk az a szörnyű baleset, hogy egy puma feltűnésmentesen megöli a lovunkat, miközben teljes áhítattal nyúzunk meg éppen egy farkast, akkor nem kell újra megvennünk az elhalálozott utazótársat, mivel ha már egyszer kicsengettük érte a bankót, csak fütyülünk és jön új helyette. Persze minnél több ideig sikerül megtartanunk egy lovat, annál több lesz a staminája, de ha nem akarunk pénzt költeni, akkor nyugodtan be is törhetünk egyet.
Achievementek:
Az achievementek nagyon jóra és ösztönzőre sikerültek. Pl. az összes minigame-hez vannak Xbox360-on 10 gamerpontot érők, vagy ott van az egyik kedvencem: a Dastardly. Az achievement megszerzése érdekében el kell lopnunk egy nőt, akit megkötözve le kell tennünk a vonatsínre, majd szép nyugodtan végignézni az elkerülhetetlent. Persze vannak komolyabb hangvételűek is, a küldetések teljesítéséért és az állatállomány gyérítéséért. Viszonylag könnyű gamerpontot vagy PS trófeát szerezni, ha eleget játszunk.
Multiplayer:
A Red Dead Redemption multiplayer részével július végén 6 holland fiatal megdöntötte a videojátékozás világrekordját. 50 órát töltöttek a Playstation 3-al karöltve az RDR közösségi hálójában, úgyhogy ebből is látszik, hogy mennyire nagy érdeklődésnek örvend. Az online rész is legalább annyira élvezhető, mint az egyjátékos, ha a haverokkal Duelezünk vagy Team Deathmatchet játszunk. Esetleg megismerhetünk egy RDR-t játszó leányzót is, akivel romantikusan lovagolhatunk a csodálatos naplementében, és máris mintha egy másik világba csöppennénk. A lovaglás persze alacsony szinten eléggé vicces és lassú, ugyanis utazótársul egy szamarat kapunk, ami nagyon aranyos hangokat ad ki, ámde nem egy fénysebességgel száguldó Kentucky Saddler. Az viszont kárpótol, hogyha kellő szintet elérünk, nagyon sokféle skin-t választhatunk karakterünknek, valamint megannyi további újdonságra is lelhetünk. Mindenkinek ajánlom, hiszen ritkán van része az embernek ilyen western-közeli élményben, pláne ha a barátai is csatlakoznak hozzá, akkor igazán nem tudja majd letenni a controllert.
A sokak által emlegetett nagy negatívum(?):
Az RDR megjelenése után egyre több video került fel a játékban lévő bugokról a különböző videomegosztó szájtokra. Sajnos nem tudok ennek a ténynek ellentmondani, talán ez az egyetlen igazi hátránya a játéknak. Persze minden játékban vannak kisebb-nagyobb hibák, de miközben játszottam, óránként biztosan találkoztam legalább eggyel. Volt amelyik kellően idegesítő volt: mission közben egy-egy olyan bug, ami meggátolt a teljesítésében. Volt amikor a lovam látta kárát, beragadt két kő közé és le kellett lőnöm, de olyan is akadt amikor Mr. Marstonnal nem tudtam megmozdulni és be kellett töltenem az utolsó save-emet. Persze ezek a negatív bugok voltak, de voltak olyanok, amelyek mosolyt csaltak az arcomra. Ezekből több volt. Például amikor ott hagytam a lovamat Armadillo-nál, mert elmentem kétlábon vadászgatni. Mikor hívtam a lovat, nem jött. Megnéztem, hogy a térkép szerint hol tartózkodik az a kis csavargó. Rá kellett, hogy döbbenjek, hogy valószínűleg elege van abból, hogy ugráltatom és úgy bánok vele mint egy állattal, mivel a szalonban találtam rá az italpultnál. Máskor pedig bemenekült egy bankba előlem, ahova John bácsival nem is lehet bejutni. Volt még öngyilkos lovam, láttam öngyilkos banditákat, a semmit hajtó kengyeles bácsit, de mindez inkább megnevettetett, minthogy a körmömet rágtam volna mérgemben. A bugok nálam semmit nem rontottak a játékélményen.
- hihetetlenül jó és emlékezetes karakterek szerepeltetése
- vegyes, de mindig szórakoztató főküldetések
- szabadságérzet
- sok élvezhető multiplayer opció
- egyedülállóan hangulatos világ
- az átlagosnál kicsit több bug
- a duel (pisztoly párbaj) irányítási rendszere elsőre kicsit érthetetlen
Összegzés:
Kellemeset csalódtam a western egyedülálló világában. A kezdeti ellenállásomat felváltotta a vágy egy következő RDR részre, de szívesen játszom újra pár hónap múlva ezt is. Talán még a western filmekre is ráveszem magam, és már nem nézek furcsán másokra, ha éppen mondjuk a Volt egyszer egy Vadnyugat című film klasszikus jeleneteit bámulja. Véleményem szerint több ilyen játék kéne, ami felnyitja az ember szemét és képes elkalauzolni a múltba, anélkül, hogy unalmas, lerágott csont lenne. A Red Dead Redemption a maga nemében páratlan alkotás, a történetét tekintve művészi értékekkel bír. Mindenkinek ajánlom, főleg azoknak, akiktől ugyanolyan távol áll a western, a maga kliséivel, mint tőlem. Akik pedig amúgy is imádják, azokat úgyis első pillantásra magával ragadja ez a játék.
Red Dead Redemption DLC- Törvényen kívüliek a végsőkig (Co-Op)
Az RDR első hivatalos letölthető tartalma (DLC) ingyenesen elérhető Xbox 360 és PlayStation 3 platformon egyaránt. Ez a kiegészítő csomag 6 új cooperative küldetést tartalmaz amit 2-4 játékos élvezhet közösen. A kiadott küldetések mindegyike kellemes szórakozást nyújt, melyek a következő névvel és tartalommal fémjelzettek:
"Waltonék aranya" (Walton's Gold)
A Walton banda egy aranyban gazdag bányát tart az uralma alatt. Meg kell küzdenünk a banda tagjaival, és annyi aranyat kihozni tőlük a vasúti kiskocsin, amennyi erőnkből telik, mindezt amilyen gyorsan lehetséges.
"A folyó" (The River)
A Nosalida-i erődig vezet kalandos utunk, ahol egy nagy küzdelemben lehet részünk a város elrejtett fegyvereiért.
"Lőszer" (Ammunition)
A mexikói hadsereg városa Azul Tesoro ostrom alatt van! Rohamozzuk meg a kapukat ágyúk, sorozatlövő fegyverek, mesterlövészek golyózáporán keresztül, hogy leromboljuk a mexikói tüzérségi állásokat.
"Az elrabolt lány" (The Kidnapped Girl)
Egy újabb banda uralja a Mercer erődöt, ahol egy földműves lányát tartják fogva. A feladat megrohamozni az erődöt és likvidálni a bandát, majd elhárítani az érkező erősítést, miközben a lányt biztonságban haza kell juttatni a Ridgewood Farmon lévő otthonába.
Továbbiak:
"A szökés" (The Escape)
"A csorda" (The Herd)
A "Törvényen kívüliek a végsőkig" co-op pack további multiplayer előnyökkel jár, valamint achievementekkel, trófeákkal és szórakoztató játékélménnyel.
God of War 3 teszt
God of War 3 előzmények
Időszámításunk után Playstation1 körül volt az az időszak, amikor általános iskolás éveimet tengettem, és hát alapvetően nem történt túl sok érdekes dolog egészen addig a bizonyos töri óráig, ahol is a görög mitológiába kaptunk egy érdekfeszítő bevezetést. Azonnal megtetszettek a különösen csengő nevek, a mitológiai lények és keletkezésük históriája. Biztos vagyok benne, hogy hasonlóan éreznek a Santa Monica Studio fejlesztői is, mert zseniálisan belefonták Kratoszt és tetteit a görög mitológia kalandos és sokszínű szövetébe.
God of War (2005)
A játék főszereplője Kratosz (Κράτος, vagyis görögül: erő), a spártai hadak legifjabb, de tehetséges kapitánya. Ha röviden kéne jellemezni őt, akkor a legmegfelelőbb szó a brutális lenne. Iszonyú testi erővel rendelkezik, gyors, kegyetlen mészáros.
Az első részben Árésszal, a háború istenével szerződést köt, a lelkét adja, hogy megnyerhessen egy kétséges kimenetelű ütközetet. Az új erőtől Kratosz olyan vérszomjassá vált, hogy későn vette észre, még saját családját is elpusztította. Ekkor egy jósnő elátkozta, felesége és lánya hamvai a bőrébe ivódtak, fehérre festve őt, és ettől kezdve csak úgy emlegették őt, mint Spárta szelleme. Kratosz rettenetes bosszút fogad, megöli Árészt, és mind azt, aki az útjába áll. Kratosz győzött, és erejénél fogva ő lett az új háború istene.
God of War II (2007)
A történet közvetlen onnan folytatódik, ahol abbamaradt. Az olümposziaik egyre kevésbé tolerálják az új isten viselkedését, ezért Zeusz csapdába csalja, és az Olümposz Kardjával elszívja minden emberfeletti erejét. Kratosz ezután szövetségre lép a Titánokkal, megütközik Zeusszal, de amikor épp legyőzhette volna a főistent, megjelent Athéné, és őt érte a halálos sebzés. A haldokló istennő utolsó szavaiban még felfedi a titkot, Kratosz Zeusz fia. Az epilógusban Kratosz Gaia hátán, és még egy sereg Titánnal egyetemben másznak az Olümposz csúcsa felé, hogy végképp eltöröljék az isteneket a föld színéről.
God of War III (2010)
A God of War III megjelenésével több értelemben is eljutottunk a csúcspontra. Elsősorban Kratosz feljut az Olümposzra, beteljesíti saját és Zeusz sorsát, ezzel egy epikus trilógia lezárul, és végül a harmadik részt váró játékosok türelmetlensége átváltozik egy magas szintű játékélménnyé az első másodperctől kezdve.
A történetről sok mindent nem szeretnék elárulni, ezt át kell élni. Annyit azonban megosztok, hogy találkozunk Poszeidonnal, a tengerek urával, Hádésszal az alvilágban, az olümposzi városban Hermésszel, Héliosszal, Hérával, sőt még Héraklész is tiszteletét teszi majd. Ezenkívűl fegyvert fog nekünk készíteni a kovácsmesterség sánta istene, Héphaisztosz, megajándékoz minket bájaival Aphrodité, és természetesen összefutunk a titánokkal is, Gaiaval, Kronosszal és Perszeusszal. A játék során lesznek tanácsadóink is, Athéné kísértet formájában, Pandóra kislány alakban, és még valami -ami nekem nagyon tetszett-, az alvilágban itt-ott elszórt jegyzetlapok, naplórészletek is útmutatóul szolgálhatnak. Ezek a kis pergamenek rejtelmes szövegeket tartalmaznak, fokozzák az amúgy is ütősre sikerült túlvilági hangulatot. Járjunk bárhol is, az adott helyszín hangulata, látványa lenyűgöző. A szűk barlangjáratokon át a monumentális templomokig, az alvilág mélységétől a legmagasabb hegységig megfordulunk majd.
A harcrendszer alapjaiban változatlan maradt. A régi játékosok számára nem kell új kombókat megtanulni, a szokott módon előcsalhatóak az L1+négyzet,háromszög vagy a kör gomb megnyomásával. Újítás történt viszont a mágia és a tárgyhasználat terén. A varázslatok most már a fegyverekhez vannak rendelve, mindegyikhez egy-egy, tehát összesen négy mágikus támadást vethetünk be. A megszerezhető kiegészítők, mint például Hermész csoda lábszárvédője vagy Apollón íja a sárga tárgyerőcsíkból meríti erejét, ami idővel regenerálódik, elég pár másodpercig pihenni hagyni. A játékmenet lendületes, a fix kameraállás ellenére egyetlen egyszer sem fordult elő az a bosszantó, vagy idegesítő érzés, ami rengeteg hasonló szemszögű játéknál felmrül. A fejlesztők remekül eltalálták, hogy mikor kell a népirtást felvláltani a logikai vagy ügyességi részekkel, sőt még kombinálni is tudták ezeket az elemeket.
Ha véletlen a GoW3 kapná majd az év játéka kitüntetést, annak az egyik nyomós oka a grafika lenne. Ugyanis lehengerlő. Hatalmas részletességgel kidolgozott tájak, szereplők, olykor madártávlatból szemlélő kameraállás, ennek ellénre a játék stabil fps-sel fut. A fény-árnyék játékok olyannyira életszerüek lettek, hogy nem egy alkalommal álltam meg egy helyszinen csak azért, hogy gyönyörködjem a látványban. Történt egyszer egy sziklás, barlangos résznél, ahol egy jókora hasadékon betűzött a Nap fehér fénye, az előtérből pedig egy fa ágai hajlongtak a fénysugárba olyan költői látványt nyújtva, ami egyszerűen nem hasonlítható semmihez, csak a valósághoz. Fontos megemlíteni az átvezető animációkat, ugyanis nincsenek előre renderelt videók, mindent a játék grafikus motorjával oldottak meg, tökeletes eredménnyel, töltési idő nélkül!
Ezek után már csak hab a tortán, hogy a zenei aláfestés passzol minden egyes szituációhoz. Sőt, majd mi magunk is eljátszhatjuk a játék főcímdalát, de ez maradjon meglepetés. A hanghatások, fegyvercsörgések, az alvilági jajveszékelések, csatakiáltások, és a szereplők szinkronhangjai kifogástalanok. Az igaz, hogy nincsenek ok és okozati viszonyokat boncolgató párbeszédek, de ez nem is baj, elvégre Kratoszt nem szónoki képességei tették híressé.
A legalább 9 órás eufóriát okozó God of War 3 végéhez érve csak egyetlen keserű gondolat merült fel bennem, hogy vége.
God of War 3 értékelés
Látvány (10/10)
Az idők végezetégig lehetne ragozni, hogy mennyire kifinomult és részletes mitológiai világba csöppenhetünk, de most elégedjetek meg annyival, hogy lélegzetelállító.
Hang (10/10)
Szemünk kényesztetése mellett jut bőven a fülnek is, amiről a szimfónikus dallamok és az igazán odaillő hanghatások gondoskodnak.
Játékmenet (10/10)
Pörgős, lendületes, megvan az egyensúly a logikai, ügyességi és kaszabólos részek időtartama között, valamint az irányítás egyszerű, nincs szükség millió kombináció fejbentartására.
Szavatosság (10/10)
Akinek kedve van kötözködni, most megtehetné, mondván, hogy nincs többjátékos mód, kipörgetem a sztorit, és vége. De ez nem így van. Biztos vagyok benne, hogy aki egyszer megtapasztalta a God of War játékok egyediségét, később kezébe fog venni egy görög mitológiáról szóló könyvet és olvasni fog,aztán játszani, ovlasni, majd újra játszani.
100% Kiváló!
Írta: Gege
GOW3 Termék adatlap, vásárlás: God of War 3
Aliens VS Predator (PS3) játékteszt
FaceBook rajongói oldal fórum részlegében merült fel a kérdés, mi lenne ha Ti játékosok mutatnátok be az általatok tesztelt játékokat, így történt ez az Aliens VS Predator PS3-as kiadásánál is. Segítségünkre Kaposi Gergő volt, aki igazán profi és részletes leírást adott a játékról, még ha egy picit kritikusra is sikeredett, de a játékteszt írás egy szubjektív műfaj.
Aliens VS Predator játékteszt
Előzmény
Kis városunkban régóta kering a legenda egy film körül, mi szerint ha megnézted, hosszú hónapokig nem lesz nyugodt éjszakád. Biztos kitaláltátok a címét, igen, az Alien. A mozipremier 1979-ben volt ,és a fekete, halálosztó idegen azonnal berobbant a köztudatba. Épp, hogy belecsöppentem 13. életévembe, amikor először láttam a filmet, és a legenda igaznak bizonyult...
Az Alien sikeres folytatásokat élt meg film,képregény és könyv formájában egyaránt. Egyeduralma azonban nem tartott sokáig,megszületett a vetélytárs Predator, aki 1987-ben lopakodott be a mozikba.
Természetesen a videojáték piac is ki akarta venni a maga részét, sorban készültek az idegen és a ragadozó harcait elmesélő játékok. Nagyszerű alkotások születtek Atari-ra, Commodore 64-re,Sega-ra, PSX-re és PC-re.
Az első nagy sikerű Aliens vs. Predator játékot a Rebellion fejlesztői mutatták fel 1999-ben. A korszerű grafika, a filmekből jól ismert hangok, zenék nagyszerű légkört teremtettek maradandó játékélményt nyújtva.
Teltek-múltak az évek, potyogtak is az AvP filmek, könyvek többnyire sikerrel, de videojáték téren csalódnunk kellett. A nagy visszatérésre 2010 februárjáig kellett várnunk. Most kiderül, hogy érdemes volt-e.
A játék
Térjünk is a lényegre! Helyezzük be az AvP3 korongot kedvenc konzolunkba, indítsuk a játékot, és készüljünk fel! A főmenü egyszerű, de dizájnos, felkínálja az egyszemélyes játékot, többjátékos üzemmódot interneten keresztül. Némi beállítások opció, és extrák. Én az egyszemélyes hadjáratot szeretném bemutatni, úgyhogy itt megnyomjuk az X gombot. A szokott lehetőségek közül választhatunk, vagyis Marine, Alien és Predator missziók.
PREDATOR
A Predator sztorit egy fiatal, az utolsó próbára megérett ragadozó személyében játszhatjuk végig. Az első helyszín a dzsungel, azon belül egy kőből épült fedetlen rituális kamra. Itt 3-4 elit Predator ad nekünk jó tanácsot az út előtt, és röviden elmondják, milyen fegyverarzenállal és speciális képességekkel bírunk. Közelharcot alkarunkra erősített, borotvaéles csuklópengékkel vívhatunk. A pengék nem csak a kedves kuncsaft feldarabolására, hanem védekezésre is alkalmasak. Távoli célpontok likvidálására megkapjuk a shouldercannon-t, a vállon elhelyezkedő lézerfegyvert, a disk-et és egy elhajítható lándzsát. Emellett van még távvezérlésű aknánk, de valahogy egyszer sem éreztem szükségét. Említést érdemel még sisakunk is, hisz összeköttetésben áll fegyvereinkkel, és láthatóvá teszi küldetésünk céljait, vagy éppen célpontjait. A játékban szerepet kapott egy új funkció: a fókusz. Ha területre fókuszálunk, legyen az egy távoli pont magunk előtt, vagy egy magas fa ága, esetleg háztető, az X gomb lenyomásával a ragadozó egy erős ugrással máris ott terem. Abban az esetben, ha személyre fókuszálunk, átváltunk követő üzemmódba, elég csak a támadó gombot püfölni és karakterünk odaszökken, áldozatát a képernyő közepén tartva felveszi a harcot. A fókusz segítségével most már teljes értékű predátorként mozoghatunk a térben előre-hátra, fel és le iszonyatos gyorsasággal. Piros pont jár azért, hogy végre a testünk tökéletes szinkronban van a környezettel.
Fiatal vadászunk útja során rengeteg aliennel és tengerésszel küzd meg, és minden egyes küzdelem egy valóságos adrenalin bomba. A négyzet gomb lenyomásával keményen megragadja prédáját, és brutálisan kivégzi azt. Külön pozitívum, hogy néhány ember csonkítása hasznos is lehet, hisz a továbbjutáshoz fontos ajtókat retinaszkennerrel felszerelt zár védi.
Itt-ott azonban felbukkan a kaszttal kapcsolatosan pár negatív elem. Az első, amit csalódva vettem tudomásul, az maga a predator hangja. Nincs meg a jellegzetes üvöltés, az összetéveszthetetlen kattogás, e helyett valamilyen vadállati hangot adtak neki, ami teljesen idegen a fanatikusok számára. A következő fájó pont ismét a hangok terén van, mégpedig a fegyverek. A shouldercannon, a disk tipikus effektjei is teljesen mások. Ne essen félreértés, az audió minőség kifogástalan, csak egyszerűen nem „predatoros”.
Az említett negatívumokat mellőzve megkaptam, amiket elvártam a játéktól. Érezni a Predator erejét, gyorsaságát és kegyetlenségét, sőt, még a tiszteletet is, amit elhunyt társai felé mutat. Lendületes a történet, de talán egy kicsit túllendítették, és nagyon hamar célba ér. Szűk két óra alatt végigjátszható, ami nagyon kevés.
ALIEN
Hasonló cipőben jár az Alien misszió, mint a Predator. Brilliánsan indul a történet, nagyon jól eltalált irányítás, élvezetes játékmenet, apró negatívumok, és hirtelen véget érés.
A sztori egy laboratóriumi körülmények között született Alienről szól, akit koponyáján megjelölnek egy 6-os számmal azonnal megmutatkozott intelligenciája miatt. Miután megkapjuk „6-os” irányítását, ki kell szöknünk a szobából és eleget kell tenni a királynő utasításainak. Ezek a parancsok sajnos elég egysíkúak lettek: ölj meg mindenkit, juss tovább a következő szintre.
Ami kárpótolhat minket, az a jóra sikeredett vezérlés, és a látványos kivégzések.
A három faj közül mindig is az Idegen kontrollálása volt a legnehezebb, elsősorban falmászó képessége miatt. Most azonban könnyebb a tájékozódás, mint valaha. Egyik falról a másikra lazán átugorhatunk anélkül, hogy előtte a padlóra kéne mászni. A fókusz gombnak köszönhetően bármilyen pozícióból villámgyorsan támadhatunk, nem kell a helyezkedéssel vesztegetni a drága másodperceket. Még egy hasznos újítás, a sprintelés képessége pedig szélsebessé teszi a közlekedést. A szellőzőjáratok használata is gyors és egyszerű lett. Az X gomb megnyomásával a legszűkebb járatba is könnyen bemászhatunk minden nehézség nélkül.
A kivégzések igazán vérfagyasztóra sikerültek. Fejletépés, felnyársalás, lékelés. Bármerre járunk, garantált a vérfürdő. Ötletes újítás a civilek elkapása, földreteperése és gazdatestként való felhasználása. Az egyetlen probléma az, hogy mindig ugyan azt az animációt látjuk. Megragadjuk a delikvenst, földre szorítjuk, épp arra mászik egy arctámadó és hopp, rá is ugrik. Ráadásul a játék kimenetelét egyáltalán nem befolyásolja, hogy hány testvérünk születését segítjük.
Végeredményben egy jó Alien kampányt kaptunk, a hang- és képi látvány felidézi a filmek sötét, hátborzongató atmoszféráját. Megjegyeznék még egy pozitív élményt, az pedig a lény lélegzése. Ha megtapadunk egy kicsit a falon és nem mocorgunk, hallhatjuk azt az összetéveszthetetlen, agresszív szuszogást, amitől igazán feláll a szőr az ember hátán.
MARINE
Véleményem szerint a tengerészgyalogos lett a játék gyenge pontja. A sztori sablonos, semmi fordulat. Sebaj, hátha kihúzza a csávából a játékmenet, de nem így van. Az AvP itt mutathatta volna meg leginkább a „shooter” részét a játéknak, de nem tette. Arról ne is álmodjunk, hogy egy felénk rohanó alient le fogunk lőni anélkül, hogy a fél tárat el ne pazarolnánk. Az egyetlen hatásos módja az idegenek megölésének a közelharc. Megvárni a támadást, blokkolni, puskatussal leakasztani neki egy akkorát, hogy földre boruljon, és fektében szitává lőni. De kérdem én, milyen tengerész az, aki kivédi az univerzum leghalálosabb fajának acélos támadását, egy ütéssel leteríti, és egy ujjmozdulattal kivégzi? Itt valami nagyon el lett fuserálva. A játék első 10 perce után megszűnik a rettegés, az óvatosság, hisz nincs mitől tartanunk. A félelmet az idegesség váltja fel. Mindenhol koromsötét, a vállunkra erősített lámpa pedig olyan kis területet világít be, hogy képtelenség tájékozódni. Szerencsére van nálunk fényjelző, ez már komolyabb távolságot vág ki a sötétből, de mindössze kb.10 másodpercig ég, és egyszerre csak egyet dobhatunk el.
Az egyetlen kellemes dolog az, ami a Predatornál pont hiányzik, vagyis az ismerős hangok. A filmből jól megszokott fegyverek ugyanúgy ropognak, a mozgásérzékelő, az ajtók, liftek hangja mind-mind visszatér, sajnos azonban ez kevés.
Csalódtam...egy mindenki által Rookie-nak -azaz újoncnak- hívott közlegény egyedüliként túléli a Halál és a Ragadozó támadásait, puszta kézzel leteríti mind a két retteget fajt, nem fél senkitől és semmitől, az egész játék alatt egy mukkot nem szól, csak végrehajtja a megadott parancsokat, még ha azokat egy ismeretlen nőtől is kapja.
Összegzés
Látvány (9/10)
Grafikailag nincs mit kifogásolni, egyszerűen szép az egész. A környezet és a tárgyak szépen reagálnak minden változó fényre, a karakterek és a világ kidolgozottsága részletes. Az átvezető animációk hatásosak.
Hang (7/10)
Az effektek minőségével nincs gond, csak feleslegesnek vélem megváltoztatni azt a tipikus közeget, ami segítette kultusszá tenni az Alien és Predator filmeket. A zene viszont rendben van, főleg a Ragadozó kampánynál hallunk ismerősen csengő dallamokat.
Játékmenet (7/10)
Az Idegen és a Vadász irányíthatósága teljesen jó, könnyen megszokható, élvezetes gyilkolászást csaphatunk, a Tengerész viszont...siralmas. Lassú,fáradékony, kicsit ugrik, mégis egykézzel leüti ellenfeleit.
Szavatosság (3/10)
Itt már gondok vannak. Rövid SinglePlayer, részemről a MultiPlayer élvezhetetlen, kivéve talán a Survivor mód, újrajátszhatatlan Marine kampány.
65% ~ Kaposi Gergő