Heavy Rain teszt (PS3)
Heavy Rain játékteszt
(Playstation3 exkluzív)
„Nagy esők jönnek és elindulok...”
Hát igen, a nagy zuhé és az áradások pont aznap jöttek, amikor elindultam bezsákmányolni következő PS3 játékomat, a Heavy Rain-t. Hogy ez véletlen egybeesés, vagy a sors keze volt, nem tudom, de mindenképp fokozta ez a fajta természeti jelenség a hangulatot.
Miről is van szó? A Heavy Rain egy interaktív dráma, egy mélyen az érzelmekre ható nyomozós játék, gyönyörű képi- és hangi világgal, ami hátborzongatóan valós élethelyzeteket állít elénk.
„Te meddig mennél el azért, hogy megmentsd a szeretteidet?”
A történetnek négy, kezdetben egymást nem ismerő főszereplője van. A vezérfonalat Ethan Mars fogja vezetni, aki építészmérnökként keresi kenyerét, boldogan éli életét bájos feleségével és két fiával egészen addig a napig...
Másodjára Scott Shelby magánnyomozóval ismerkedhetünk meg, aki mackós külseje és asztmás betegsége ellenére igen jó bunyós oldalát is meg fogja mutatni.
Madison Paige, a szexis fényképészlány hamar kedvenc karakterré válhat, de a hibátlan külső alatt komoly probléma rejlik, Madison súlyos álmatlanságtól szenved. Több napi szenvedés után is csak akkor képes álomra hajtani fejét, ha kivesz egy szállodai szobát, mert úgy véli, hogy csak idegen helyen aludhat el.
Norman Jayden FBI ügynök küldetése a helyi rendőrséggel való együttmőködés, segítségnyújtás a nyomozásban a titokzatos sorozatgyilkos ügyében.
Négy egymás számára ismeretlen ember, teljesen különböző életmódot folytatnak, de most egy valaki miatt sorsuk összefonódik, és ez a valaki az Origami gyilkos. Az Origami gyilkos egy rendkívül precíz, hidegvérű sorozatgyilkos, aki kisgyerekeket rabol el és öl meg egyfajta rituálét követve. Fiatal áldozatait egy ráccsal lezárt aknába rejti el, ahová 6 incs csapadékszint esetén anyi esővíz folyik be, hogy a bennrekedt megfullad. A tetemet aztán elviszi egy félreeső helyre, ahol arcát sárral borítja be, és kezében egy origami figurát hagy hátra.
A feledatunk tehát megtalálni a gyilkost, felfedni kilétét méghozzá gyorsan, mert az idő szorít, és az eső is csak egyre jobban esik...
Heavy Rain: a játékmenetről
Az irányítás lényegében a „nyomd a megfelelő gombot a megfelelő időben” alapelven működik, de a lehető legötletesebb,legélvezetesebb módon, a PS3 mozgásérzékelős irányítókar technológiáját teljes mértékben kihasználva. Ez a fajta megoldás legtöbbünkben kétséget ébreszthet, de a fejlesztőgárda Quantic Dream igazán kitett magáért, nagyon jól van ez így.
A Heavy Rain-re jellemző a végtelen kreativitás, megdolgoztatja a játékos memoriáját, reflexeit, és amire a fejlesztők külön törekedtek, azok a legkülönb érzelmi szálak megpendítése, ami sikerült nekik.
Ahogy az a Sony exkluzív konzol játékainál lenni szokott, a grafika csodaszép, részletben gazdag, nem is kell tovább ragozni. A zenéről is csak áradozni tudok, ugyanis pompás, ahol kell, ott lágy, romantikus, amikor pedig kiül a képre az adrenalin, izzik a levegő, ott kemény és pörgős.
Száz szónak is egy a vége
A Heavy Rain törtenetírója egy zseni. Iszonyatosan jó a sztori, teli van csattanókkal, egy percig sem érezni, hogy erőltetve lenne akármi is. Az, hogy döntéseink hatással vannak szinte mindenre, egyre magasabb és magasabb szintre emelik a játék élményét. Végre valami, amiben nem a mai nylongyerekek a fő célközönség, és nagyban függ a végkifejlet az alany érzelmi intelligenciájától.
A Heavy Rain feledhetetlen órákat szerez a játékos számára, és még egy jó érv a Playstation3 mellett.
Összegzés
Látvány (10/10)
Csodálatos grafikával vagyunk megajándékozva, panaszra nincs ok. Egyszer ugyan találkoztam egy viszonlyag alacsony felbontású textúrával, ami kitűnt, de ez porszem az univerzumban.
Hang (10/10)
Igényes muzsikát kap a fülünk, a zenei aláfestés illik minden egyes jelenethez a játék egészében.
Játékmenet (10/10)
Egyedi, izgalmas, sőt, azt is lehet mondani, hogy forradalmi, mert a Heavy Rain olyan rétegeit tárja fel a videójátékok világának, ami eddig kevésszer, keveseknek sikerült ilyen hatásosan.
Szavatosság (10/10)
Mint ahogy az kiderült, döntések sorozata adja a sztori kimenetelét, így többszöri végigjátszás esetén is más-más változatokat élhetünk meg.
100% csont nélkül!
Írta: Gege
Aliens VS Predator (PS3) játékteszt
FaceBook rajongói oldal fórum részlegében merült fel a kérdés, mi lenne ha Ti játékosok mutatnátok be az általatok tesztelt játékokat, így történt ez az Aliens VS Predator PS3-as kiadásánál is. Segítségünkre Kaposi Gergő volt, aki igazán profi és részletes leírást adott a játékról, még ha egy picit kritikusra is sikeredett, de a játékteszt írás egy szubjektív műfaj.
Aliens VS Predator játékteszt
Előzmény
Kis városunkban régóta kering a legenda egy film körül, mi szerint ha megnézted, hosszú hónapokig nem lesz nyugodt éjszakád. Biztos kitaláltátok a címét, igen, az Alien. A mozipremier 1979-ben volt ,és a fekete, halálosztó idegen azonnal berobbant a köztudatba. Épp, hogy belecsöppentem 13. életévembe, amikor először láttam a filmet, és a legenda igaznak bizonyult...
Az Alien sikeres folytatásokat élt meg film,képregény és könyv formájában egyaránt. Egyeduralma azonban nem tartott sokáig,megszületett a vetélytárs Predator, aki 1987-ben lopakodott be a mozikba.
Természetesen a videojáték piac is ki akarta venni a maga részét, sorban készültek az idegen és a ragadozó harcait elmesélő játékok. Nagyszerű alkotások születtek Atari-ra, Commodore 64-re,Sega-ra, PSX-re és PC-re.
Az első nagy sikerű Aliens vs. Predator játékot a Rebellion fejlesztői mutatták fel 1999-ben. A korszerű grafika, a filmekből jól ismert hangok, zenék nagyszerű légkört teremtettek maradandó játékélményt nyújtva.
Teltek-múltak az évek, potyogtak is az AvP filmek, könyvek többnyire sikerrel, de videojáték téren csalódnunk kellett. A nagy visszatérésre 2010 februárjáig kellett várnunk. Most kiderül, hogy érdemes volt-e.
A játék
Térjünk is a lényegre! Helyezzük be az AvP3 korongot kedvenc konzolunkba, indítsuk a játékot, és készüljünk fel! A főmenü egyszerű, de dizájnos, felkínálja az egyszemélyes játékot, többjátékos üzemmódot interneten keresztül. Némi beállítások opció, és extrák. Én az egyszemélyes hadjáratot szeretném bemutatni, úgyhogy itt megnyomjuk az X gombot. A szokott lehetőségek közül választhatunk, vagyis Marine, Alien és Predator missziók.
PREDATOR
A Predator sztorit egy fiatal, az utolsó próbára megérett ragadozó személyében játszhatjuk végig. Az első helyszín a dzsungel, azon belül egy kőből épült fedetlen rituális kamra. Itt 3-4 elit Predator ad nekünk jó tanácsot az út előtt, és röviden elmondják, milyen fegyverarzenállal és speciális képességekkel bírunk. Közelharcot alkarunkra erősített, borotvaéles csuklópengékkel vívhatunk. A pengék nem csak a kedves kuncsaft feldarabolására, hanem védekezésre is alkalmasak. Távoli célpontok likvidálására megkapjuk a shouldercannon-t, a vállon elhelyezkedő lézerfegyvert, a disk-et és egy elhajítható lándzsát. Emellett van még távvezérlésű aknánk, de valahogy egyszer sem éreztem szükségét. Említést érdemel még sisakunk is, hisz összeköttetésben áll fegyvereinkkel, és láthatóvá teszi küldetésünk céljait, vagy éppen célpontjait. A játékban szerepet kapott egy új funkció: a fókusz. Ha területre fókuszálunk, legyen az egy távoli pont magunk előtt, vagy egy magas fa ága, esetleg háztető, az X gomb lenyomásával a ragadozó egy erős ugrással máris ott terem. Abban az esetben, ha személyre fókuszálunk, átváltunk követő üzemmódba, elég csak a támadó gombot püfölni és karakterünk odaszökken, áldozatát a képernyő közepén tartva felveszi a harcot. A fókusz segítségével most már teljes értékű predátorként mozoghatunk a térben előre-hátra, fel és le iszonyatos gyorsasággal. Piros pont jár azért, hogy végre a testünk tökéletes szinkronban van a környezettel.
Fiatal vadászunk útja során rengeteg aliennel és tengerésszel küzd meg, és minden egyes küzdelem egy valóságos adrenalin bomba. A négyzet gomb lenyomásával keményen megragadja prédáját, és brutálisan kivégzi azt. Külön pozitívum, hogy néhány ember csonkítása hasznos is lehet, hisz a továbbjutáshoz fontos ajtókat retinaszkennerrel felszerelt zár védi.
Itt-ott azonban felbukkan a kaszttal kapcsolatosan pár negatív elem. Az első, amit csalódva vettem tudomásul, az maga a predator hangja. Nincs meg a jellegzetes üvöltés, az összetéveszthetetlen kattogás, e helyett valamilyen vadállati hangot adtak neki, ami teljesen idegen a fanatikusok számára. A következő fájó pont ismét a hangok terén van, mégpedig a fegyverek. A shouldercannon, a disk tipikus effektjei is teljesen mások. Ne essen félreértés, az audió minőség kifogástalan, csak egyszerűen nem „predatoros”.
Az említett negatívumokat mellőzve megkaptam, amiket elvártam a játéktól. Érezni a Predator erejét, gyorsaságát és kegyetlenségét, sőt, még a tiszteletet is, amit elhunyt társai felé mutat. Lendületes a történet, de talán egy kicsit túllendítették, és nagyon hamar célba ér. Szűk két óra alatt végigjátszható, ami nagyon kevés.
ALIEN
Hasonló cipőben jár az Alien misszió, mint a Predator. Brilliánsan indul a történet, nagyon jól eltalált irányítás, élvezetes játékmenet, apró negatívumok, és hirtelen véget érés.
A sztori egy laboratóriumi körülmények között született Alienről szól, akit koponyáján megjelölnek egy 6-os számmal azonnal megmutatkozott intelligenciája miatt. Miután megkapjuk „6-os” irányítását, ki kell szöknünk a szobából és eleget kell tenni a királynő utasításainak. Ezek a parancsok sajnos elég egysíkúak lettek: ölj meg mindenkit, juss tovább a következő szintre.
Ami kárpótolhat minket, az a jóra sikeredett vezérlés, és a látványos kivégzések.
A három faj közül mindig is az Idegen kontrollálása volt a legnehezebb, elsősorban falmászó képessége miatt. Most azonban könnyebb a tájékozódás, mint valaha. Egyik falról a másikra lazán átugorhatunk anélkül, hogy előtte a padlóra kéne mászni. A fókusz gombnak köszönhetően bármilyen pozícióból villámgyorsan támadhatunk, nem kell a helyezkedéssel vesztegetni a drága másodperceket. Még egy hasznos újítás, a sprintelés képessége pedig szélsebessé teszi a közlekedést. A szellőzőjáratok használata is gyors és egyszerű lett. Az X gomb megnyomásával a legszűkebb járatba is könnyen bemászhatunk minden nehézség nélkül.
A kivégzések igazán vérfagyasztóra sikerültek. Fejletépés, felnyársalás, lékelés. Bármerre járunk, garantált a vérfürdő. Ötletes újítás a civilek elkapása, földreteperése és gazdatestként való felhasználása. Az egyetlen probléma az, hogy mindig ugyan azt az animációt látjuk. Megragadjuk a delikvenst, földre szorítjuk, épp arra mászik egy arctámadó és hopp, rá is ugrik. Ráadásul a játék kimenetelét egyáltalán nem befolyásolja, hogy hány testvérünk születését segítjük.
Végeredményben egy jó Alien kampányt kaptunk, a hang- és képi látvány felidézi a filmek sötét, hátborzongató atmoszféráját. Megjegyeznék még egy pozitív élményt, az pedig a lény lélegzése. Ha megtapadunk egy kicsit a falon és nem mocorgunk, hallhatjuk azt az összetéveszthetetlen, agresszív szuszogást, amitől igazán feláll a szőr az ember hátán.
MARINE
Véleményem szerint a tengerészgyalogos lett a játék gyenge pontja. A sztori sablonos, semmi fordulat. Sebaj, hátha kihúzza a csávából a játékmenet, de nem így van. Az AvP itt mutathatta volna meg leginkább a „shooter” részét a játéknak, de nem tette. Arról ne is álmodjunk, hogy egy felénk rohanó alient le fogunk lőni anélkül, hogy a fél tárat el ne pazarolnánk. Az egyetlen hatásos módja az idegenek megölésének a közelharc. Megvárni a támadást, blokkolni, puskatussal leakasztani neki egy akkorát, hogy földre boruljon, és fektében szitává lőni. De kérdem én, milyen tengerész az, aki kivédi az univerzum leghalálosabb fajának acélos támadását, egy ütéssel leteríti, és egy ujjmozdulattal kivégzi? Itt valami nagyon el lett fuserálva. A játék első 10 perce után megszűnik a rettegés, az óvatosság, hisz nincs mitől tartanunk. A félelmet az idegesség váltja fel. Mindenhol koromsötét, a vállunkra erősített lámpa pedig olyan kis területet világít be, hogy képtelenség tájékozódni. Szerencsére van nálunk fényjelző, ez már komolyabb távolságot vág ki a sötétből, de mindössze kb.10 másodpercig ég, és egyszerre csak egyet dobhatunk el.
Az egyetlen kellemes dolog az, ami a Predatornál pont hiányzik, vagyis az ismerős hangok. A filmből jól megszokott fegyverek ugyanúgy ropognak, a mozgásérzékelő, az ajtók, liftek hangja mind-mind visszatér, sajnos azonban ez kevés.
Csalódtam...egy mindenki által Rookie-nak -azaz újoncnak- hívott közlegény egyedüliként túléli a Halál és a Ragadozó támadásait, puszta kézzel leteríti mind a két retteget fajt, nem fél senkitől és semmitől, az egész játék alatt egy mukkot nem szól, csak végrehajtja a megadott parancsokat, még ha azokat egy ismeretlen nőtől is kapja.
Összegzés
Látvány (9/10)
Grafikailag nincs mit kifogásolni, egyszerűen szép az egész. A környezet és a tárgyak szépen reagálnak minden változó fényre, a karakterek és a világ kidolgozottsága részletes. Az átvezető animációk hatásosak.
Hang (7/10)
Az effektek minőségével nincs gond, csak feleslegesnek vélem megváltoztatni azt a tipikus közeget, ami segítette kultusszá tenni az Alien és Predator filmeket. A zene viszont rendben van, főleg a Ragadozó kampánynál hallunk ismerősen csengő dallamokat.
Játékmenet (7/10)
Az Idegen és a Vadász irányíthatósága teljesen jó, könnyen megszokható, élvezetes gyilkolászást csaphatunk, a Tengerész viszont...siralmas. Lassú,fáradékony, kicsit ugrik, mégis egykézzel leüti ellenfeleit.
Szavatosság (3/10)
Itt már gondok vannak. Rövid SinglePlayer, részemről a MultiPlayer élvezhetetlen, kivéve talán a Survivor mód, újrajátszhatatlan Marine kampány.
65% ~ Kaposi Gergő